Nem csak embereknek, de állatoknak s növényeknek is vannak angyalaik. Angyal nélkül senki sem jön a világra. Még egy virágszál sem.

Ha megbetegszik, mondjuk egy rózsa, az ember kívülről nyesegeti, és vegyszerekkel kezeli - az angyal azonban belülről, "lelkileg." segíti.

Ezt úgy teszi, hogy maga is rózsává változik. Megszűnik angyalnak lenni. Rózsává változik, és belebújik a védencébe.

Itt belül aztán körülnéz. Átéli a beteg rózsa szomorúságát, riadalmát; átéli, hogy félelmében tüskéket növeszt, és szüntelen önvédelemben él; hogy nem keringenek a nedvei; idő előtt hervadni kezdtek a szirmai.

Átéli, hogy szomorú, és megérzi, hol rossz neki. De nemcsak magát a rózsát éli át, hanem mindazokat a halálos erőket is, amelyek védencét gyötrik. Megéli a rózsa betegségét. Fáj, ami fáj neki, fojtja, ami fojtogatja, és féli a félelmét. Amíg az angyal rózsaként éli önmagát, átmenetileg elveszti szabadságát.

Az már az angyal fejlettségétől függ, hogy működése közben mennyire feledkezik meg arról, hogy ő azért mégis egy angyal. Az igazi angyal sohasem egészen. Rózsaként is megőrzi angyaltudatát. Most azonban ő főleg rózsa: és lényének alsó energia-örvényéből gyökereket növeszt, és mélyen belekarmol a sűrű, sötét földbe. Fent pedig a nap felé fordul, belélegzi magába az életadó fényt, s kilélegzi a szeretetet. Amikor az angyal ily módon már a rózsában él, figyeli, hogy a fönti és a lenti között van-e szabad áramlás. Ha nincs, az azt jelenti, hogy a szegény rózsa fuldoklik. Szirmai idő előtt lehullnak és a szárán egészségtelen foltok jelennek meg. Képtelen védekezni.

És ekkor - mivel az angyal nem teljesen vált rózsává, csak részben, az ő egészséges és tiszta energiájával harcolni kezd az ártalmas erőkkel, a gombákkal, a tetvekkel. Visszaállítja a normális erő-áramlást, s legyőzi a halált ott, ahol a virág föladta volna már a küzdelmet.

Így működik a virág angyala, akit úgy hívunk, hogy tündér.

De így működnek a mi embersegítő angyalaink is.

Nem arról van szó tehát, hogy az angyalok belénk bújnak, s mint a búvárok a tenger mélyén körülnéznek lelkünk-testünk idegen világában, hanem hogy átélnek bennünket.

Azzá válni, akit szeretek - ez az angyalpszichológia fontos tanítása.

Vagy másképp: el kell felejteni, ki ő, és beléd kell álmodnia magát, mintha te lennél ő.

Ezt hívják az angyalok "átélésnek" vagy "azonosulásnak".

forrás: