Tegnap a Tízmilliószoros nap energiahullámának csúcspontján 
leültem tíz percre, hogy megbeszéljem magammal:

Mit engedek most el?
Minek adok új lendületet az életemben?

Felmerült bennem egy nehéz sorsú nő esete, 
aki évekkel ezelőtt hozzám fordult segítségért,
mert kilátástalannak érezte az életét
(agresszív-alkoholista férj, pénztelenség, betegségek, magány 
- szinte ki se mozdult parányi életteréből)

A rászabott terápia mellett azt javasoltam neki,
hogy naponta többször menjen ki az erkélyre 
(panel, ötödik emelet), és kiáltsa világgá:

SZERETEM AZ ÉLETET, ÉS AZ ÉLET SZERET ENGEM!

Talán azt gondolod, azért nem kapsz többet az életedtől,

mert nem érdemelsz többet, vagy egész egyszerűen nem vagy képes többre.

De tudod, mi az igazság?

Nem mersz többet kérni!

…Beletörődsz, hogy boldogtalanul élsz egy kapcsolatban,

pedig még vár rád az az ember, aki mellett igazán önmagad lehetnél.

…Beletörődsz, hogy olyan munkát végezz, amit a szíved mélyéről utálsz,

pedig egy csodás hivatás hívogat téged.

…Beletörődsz, hogy csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér,

pedig bármit megkaphatnál, amire csak vágysz.